Ma már természetesnek tartjuk, hogyha fáj a fogunk vagy foghiányunk van, akkor csak felemeljük a telefont és felhívjuk a legkedvesebb fogorvosunkat és időpontot kérünk tömésre, gyökérkezelésre vagy fogpótlásra.
De ez nem mindig volt így!
Ebben a blogcikkben a fogászat történelméből olvashat néhány érdekességet az ókortól napjainkig.
Ókori emlékek a fogak állapotáról
Az i. e. 2000 körül íródott babilóniai ékírások már említést tesznek a fogfájásról, amelyet akkoriban a fogszúnak tulajdonítottak.
Egyiptomban a múmiák fogazatának vizsgálata megerősítette a fogágy betegség és a fogszuvasodás nyomait. A korabeli gabonafeldolgozás hiányosságai során keletkező szennyeződések, valamint az ételek állaga miatt, az emberek fogai erősen kopottak és begyulladtak voltak. A babonák miatt a halottak elvesztett fogait arany dróttal rögzítették, hogy az örökéletben ne maradjanak fogak nélkül. Gyógykezeléseik során varázsigéket alkalmaztak, és a töméseket kőporból, növényi magvakból és gyantából készítették el.
Hesi-Re volt az első ismert fogorvos, akinek a nevét az utókor ismeri. Ő az i. e. XXVII. században, Dzsószer fáraó uralkodása alatt tevékenykedett, és neve azt jelenti, hogy „a fogak legnagyobbika”. Ő a világ egyik korai fogászati szakember. A neve emlékeztet bennünket arra, hogy az emberiség évszázadok óta foglalkozik a fogápolással és a fogazattal kapcsolatos problémákkal.
Az ókori görögök valóban is bizonyos fogászati ismeretekkel és gyakorlatokkal. Az ókori Görögországban a fogszuvasodást nem férgeknek tulajdonították, mint néhány korábbi kultúra, hanem felismerték, hogy az étkezés és a nyál is szerepet játszik a fogak állapotában.
Az ókori görög „fogorvosok” gyakran alkalmazták a fogak égetését, amely a szuvas részek eltávolítását jelentette. Emellett a mozgó fogakat is kézzel távolították el, mivel a fogók ebben az időszakban nem voltak elterjedtek.
A görögök tapasztalataikra és megfigyeléseikre támaszkodtak a fogászat területén, és bár az eljárások és eszközök korlátozottak voltak az ókorban, az ő hozzájárulásuk fontos volt a fogászati gyakorlatok fejlődésében és az emberiség fogászati ismereteinek alapjául szolgált.
A korabeli Európában élen jártak ezen a területen az etruszkok. Hozzájuk köthető fogászati gyakorlatok az i. e. 3000 környékére is visszavezethetők bizonyos kutatások szerint. Később, az i. e. 7. század környékén már végeztek komoly fogászati munkákat, amelyek során például aranypántokat vagy huzalokat használták a fogak rögzítésére. Az etruszkok emellett az elsők között voltak, akik foghidakat alkalmaztak.
Az ókori Római Birodalom is hozzájárult a fogászat fejlődéséhez. Az etruszkoktól való örökség részeként a rómaiak is alkalmaztak fogpótlásokat, és az arany fogpótlások is gyakoriak voltak. Azonban fontos megjegyezni, hogy az ókori rómaiaknak is voltak szigorú kulturális és vallási szabályai, amelyek hatással voltak a fogászati gyakorlatokra. Például a halottaknál elkerülték az aranyozott fogak beültetését, mivel tiltott volt, hogy aranytárgyakat helyezzenek el a szeretett halottak mellett.
Az ókori római fogorvosok már használtak fogókat és fúrókat a fogászati eljárások során, és az ópiumot is alkalmazták fájdalomcsillapításra. Az ő gyakorlatuk is hozzájárult az ókori fogászati ismeretek fejlődéséhez és a kezelések fejlesztéséhez.
Fogászati emlékek a középkorból és az újkorból
A középkori fogászat voltaképpen egyike volt az orvostudomány legnehezebben fejlődő területeinek, melyet nem is igazán a korabeli orvosok, hanem a borbélyok gyakorolták, akik elsősorban foghúzásra szakosodtak, és még ez a beavatkozás is rendkívül kockázatos és ritka volt. Az akkori betegek számára a fájdalom elviselhetetlen volt, és a fájdalomcsillapítás csupán „varázsfőzetek”, erős szeszes italok vagy egy erős fejbekólintás formájában állt rendelkezésre.
A borbélyok és egyes, fogászattal is foglalkozó, orvosok körében elterjedt volt a gyakorlat, hogy különféle műtéteket is végeztek, beleértve a foghúzást is. Az egyházi orvosok például rendkívül alacsony rangúnak tartották az ilyen „piszkos” munkát, és különféle rendeletek és szabályozások születtek a fogorvosi gyakorlat körül. Például 1215-ben egy pápai rendelet határozta meg, hogy ki kezelheti a fogakat, és az egyházi személyeket kivonták a szakmából. 1210-ben pedig megalakult az első párizsi borbély céh, mely tagjait két csoportra osztotta: orvosokra és hajvágó borbélyokra, mindkettő foghúzást is végezhetett.
A „fogorvoshoz” az előző bekezdésekben ismertettek miatt csak végső esetben fordultak a korabeli emberek. A középkorban azt hitték, hogy a fogak kapcsolatban állnak az aggyal vagy a tüdővel, így a foghúzást csak akkor végezhették, ha a fog már annyira mozgott, hogy hamarosan kiesett volna.
A fájdalom enyhítése érdekében a betegek a „gyógyital árusokhoz” fordultak, akik különféle főzeteket és italokat kínáltak fogfájásra. Néhány ilyen kezelés pillanatnyi enyhülést hozott, mások azonban rendkívül mérgezőek voltak. Csak a 17. század közepén kezdtek alkalmazni különféle kábító és bódító szereket a fájdalom enyhítésére.
A rohamos fejlődés időszaka
Az emberi fogászattörténet hosszú és érdekes úton járt, mire eljutottunk a modern fogorvostudományhoz. A fogorvostudomány forradalma a XIX. században indult el, amikor Pierre Fauchard, a francia fogorvos megalapozta az új foggyógyászat alapjait.
Az 1825-ben Londonban végzett első amalgámtömés, melyet a helyi Murphy nevű fogorvos készített, jelezte a fejlődés újabb mérföldkövét. Az anyag és a tömés bevált a kor elvárásainak, az utóbbi időben számos kritika érte a jó öreg higanyos ötvözetet egészségre káros volta miatt, sajnos ez hazánkban még ma is az egyik legelterjedtebb tömőanyag. Javasoljuk, hogy mindenképpen cseréltesse ki modern tömőanyagúra!
Horace Wells 1844-ben véletlenül fedezte fel a nevetőgáz fájdalomcsillapító hatását, amikor egy kollégáján próbálta ki. A kolléga észre sem vette a beavatkozást, és ez az esemény nyitotta meg az utat az anesztézia felhasználásának a fogászatban.
Az első lábbal hajtható fúrógép 1871-ben került az amerikai piacokra, majd rövidesen az elektromos fúrógép váltotta fel, ami megkönnyítette a fogorvosi eljárásokat.
Wilhelm Röntgen 1895-ben fedezte fel a röntgensugarakat, ami forradalmi áttörést hozott a fogászatban is. 1896-ban egy fogorvos először használta a röntgensugarakat, hogy meghatározza egy beteg gyulladt fogának pontos körvonalait egy röntgenfelvételen. Ez a technológia lehetővé tette a fogorvosok számára, hogy pontosan lássák és diagnosztizálják a problémákat, és a röntgensugarak ma is fontos eszközei a modern fogászati gyakorlatnak. Az emberi fogászattörténet folyamatos fejlődése és innovációja azt mutatja, hogy mennyire messzire jutottunk azoktól az időktől, amikor a fogászati beavatkozások fájdalmas és veszélyes tapasztalatok voltak.
Napjaink fogászata
Az orvostudomány modern kori fejlődése lehetővé teszi a fájdalommentes vagy minimális kellemetlenséggel járó fogorvosi beavatkozásokat mindannyiunk szerencséjére.
A LIGET-DENT Fogászat és elkötelezett munkatársai a legújabb technológiákat és eljárásokat alkalmazzák a pácienseik számára, és ezt részletesen bemutatják weboldalunk „Szolgáltatásaink” pontjában. Orvosaink pedig személyre szabott kezelési terveket is összeállítanak, hogy minden páciensnek megfelelő tájékoztatás és ellátást nyújthassanak.
Az egészséges fogak és a gyönyörű mosoly ma már könnyen és hatékonyan elérhetők, és csapatunk elkötelezett abban, hogy segítsen Önnek ebben a folyamatban. Ne habozzon kapcsolatba lépni velünk, mert fogai egészsége és mosolya ma már valóban fájdalommentesen elérhető!
Hiszen tudja:
LIGET-DENT – Itt elmúlik a félelem. Marad a mosoly!